Egy szakmailag nem megindokolható, értelmetlen elvárás borzolja a hőszivattyús támogatásra vágyó kisvállalkozók idegeit. Nevezetesen arról van szó, hogy az elmúlt években számos olyan pályázat látott napvilágot, amelynek révén mikro- kis- és közepes méretű gazdasági társaságok nyerhettek el támogatást hőszivattyús rendszerek beszerzésére és üzembe állítására.
Csakhogy minden esetben kötelező eleme volt a pályázatoknak olyan mérő- és adatrögzítő műszerek telepítése, amellyel a hőszivattyú bizonyos működési paraméterei (COP, SPF) mérhetők és ellenőrizhetők. Kisebb teljesítményű rendszerek esetén ez a monitoringrendszer teljesen felborítja a költségarányokat, így előfordulhat, hogy mondjuk az egymillió forint körüli áron megvásárolható hőszivattyú mellé másfél–kétmillió forintba kerül az ellenőrző automatika, ami nonszensz.
Ráadásul az sem érthető, mért van szükség rá egyáltalán. 2016-tól ugyanis az Eurovent független tanúsító intézet gyakorlatilag a monitoringrendszertől várt értékeket is megadja a tanúsítása során 70 kW névleges fűtésteljesítményig. Az elvárás veszélyezteti a kedvezményezetti kör uniós forrásokhoz való jutását.
A fosszilis energiahordozókról való leválás olyan folyamat, amely állami ösztönzők nélkül valószínűleg jóval lassabban megy végbe, mint központi támogatások mellett. A fűtés- és hűtéstechnikában a technológiaváltás legnépszerűbb eszköze a hőszivattyú, amely lokális károsanyag-kibocsátástól mentesen, a környezet hőjét kiaknázva teremti meg a kívánt beltéri hőmérsékletet, és igény szerint használati meleg víz előállítására is alkalmas.
Az energiacímkén minden ott van, ami lényeges. Mérhetünk is persze, de kisebb teljesítményű gépeknél ez aligha éri meg, jelentős eltérés nem mutatkozhat
Egy kis elméleti háttér
Szólnunk kell néhány szót arról, milyen működési értékek jellemzik a hőszivattyúkat. Egy ilyen berendezés hatékonyságát az mutatja meg elsősorban, hogy egy kilowattóra villamos energia felhasználásával hány kilowattóra hőenergiát képes előállítani. Fűtési üzemmódban ezt az értéket nevezzük COP-nak, az angol Coefficient of Performance (teljesítmény-együttható vagy jóságfok) kifejezés rövidítésével. A legjobb berendezések COPje 4 felett van. Fontos ugyanakkor, hogy ez az érték nem állandó, nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet. Minél alacsonyabb a hőforrás, mondjuk a levegő hőmérséklete (idehaza a legelterjedtebb hőszivattyú-típusok a levegő hőjét hasznosítják), annál alacsonyabb lesz a COP-érték. Ezért mára az úgynevezett szezonális jóságfok, az SCOP vált a hőszivattyúk legfontosabb mutatójává, ami egy egész fűtési szezonra vetítve adja meg a leadott hőteljesítmény és a felhasznált villamos energia hányadosát.
Az SCOP-val lényegében megegyező adat az SPF (Seasonal Performance Factor). Ez szintén azt mutatja meg, hogy egy adott hőszivattyú egész fűtési szezonban előállított fűtési hőenergiájának és az ehhez felhasznált elektromos energiának a hányadosa mekkora, de nem számított, hanem mért adatokon alapszik. Szoktak mérni emellett primer energiára vonatkoztatott SPF-értéket is (SPFprim), ami figyelembe veszi a hőszivattyú kompresszorának meghajtásához használt energia előállítási hatásfokát is.
Mérés nélkül nincs támogatás!
Az elmúlt években a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GIMOP) pályázatai között számos olyan kiírás is szerepelt, amely hőszivattyú beszerzésében segítette a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat. Legutóbb például a GINOP-1.2.16-22-2022 kiírás (a mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodást segítő fejlesztések támogatása) révén pályázhatott a megcélzott közönség „hőszivattyú- rendszerek alkalmazása fűtésre és/vagy hűtésre és/vagy használati melegvíztermelésre és/vagy fűtésrásegítésre” tárgykörben. A pályázati kiírás szerint az elvárt műszaki követelményekben foglalt határértékek teljesülését méréssel kell ellenőrizni, ezért mérő és adatrögzítő műszerek beépítése, monitoringrendszer kiépítése kötelező.
A rögzített adatokból a monitoringrendszernek automatikusan kell számítania és rögzítenie a COP-értékeket, valamint a fűtési idényekre vonatkozó SPFprim értékeket. Szintén a pályázati kiírás szerint a hőszivattyú-rendszerek alkalmazása esetén a hőtermelő-teljesítményre vetített elszámolható költség nem haladhatja meg
földhő-víz hőszivattyús rendszer esetén a nettó 286 000 Ft/kW értéket;
levegő-víz hőszivattyús rendszer esetén a nettó 213 000 Ft/kW értéket;
de a támogatás végső összege legfeljebb a teljes beruházás hetven százaléka lehet.
Lapunkhoz számos megkeresés érkezett a fenti két előírás együttes teljesítésének következményei kapcsán. A hozzánk fordulók elmondása szerint a magyar piacon csupán egyetlen gyártó forgalmaz olyan hőszivattyú-berendezést, amely gyárilag képes monitorozni saját működése COPértékeit, de egyetlen olyan sincs, amely mérné az SPFprim adatokat. Így a monitoringrendszer kiépítése nem kerülhető meg. Ez utóbbi költsége ugyanakkor olyan magas, hogy kisebb, néhány kilowatt teljesítményű, tehát relatíve olcsó hőszivattyús rendszer esetében felborítja a hőtermelőteljesítményre vetített 286 000, illetve 213 000 Ft elszámolható költség, illetve a beruházás teljes költségének arányát.
A pályázati kiírás nagyon sok oldalból áll, és előzetesen a gépkönyvekben a pályázók nem ellenőrzik, hogy a hőszivattyú képes-e az elvárt adatok előállítására, és csak akkor derül ez ki, amikor a helyszíni ellenőrzés során megpróbálják kinyerni az adatokat a hőszivattyú elektronikájából. Olyan esetek is előfordultak, hogy a pályázók, abban a hiszemben, ahogy a betervezett készülékük minden bizonnyal képes a kért értékek rögzítésére, egyszerűen „kifelejtették” a beruházásból a monitoringrendszert. Ők a teljes támogatási összeget elveszíthetik.
Abszurd költségeloszlás
Tekintettel arra, hogy a mérés és monitorozás kötelező eleme a pályázatoknak, a megfelelő rendszer kiépítése remek üzleti lehetőséget jelent – működnek is a magyar piacon olyan vállalkozások, amelyek erre szakosodtak, és éppen a GINOP-előírásokkal reklámozzák a tevékenységüket.
A VGF&HKL szaklap be is kért egy ajánlatot egy mindössze nettó 850 ezer forintba kerülő – de egy mikro- vagy kisvállalkozásnak bőven elegendő teljesítményű – hőszivattyú működésének nyomon követésére. Nos, a feladat elvégzéséhez az ajánlat szerint szükség van egy megfelelő adatkommunikációra alkalmas háromfázisú villamos fogyasztásmérőre, áramváltókkal egy csomagban. Ez nettó 149 750 forintba kerül. Kell még egy ultrahangos hőmennyiségmérő nettó 111 400 forintért.
Mindezeken felül szükség van egy úgynevezett felügyeleti eszközre, amelynek telepítése és programozása nettó 1 350 000 forintba kerül.
A végösszeg tehát: 1 611 150 Ft+áfa. A fenti esetben csaknem kétszer drágább a megkövetelt monitoringrendszer a hőszivattyúnál. Ez pedig oda vezethet, hogy mindazon vállalkozások, amelyeknek kis teljesítményű hőszivattyúra van szüksége, inkább elállnak a beruházástól, olyan kedvezőtlenül alakul számukra a saját erő és a hőszivattyú hőtermelő teljesítményéhez, tehát nem a beruházás teljes költségéhez kötött támogatás aránya.
Miért van erre szükség?
Teljesen jogos, hogy az állam, ha már központi pályázati forrást biztosít valamire, elvárja a megfelelő hatékonyságú berendezések vásárlását. Mégis felmerül a kérdés, vajon mi szükség van a hőszivattyús berendezések üzemi értékeinek ilyen szigorú vizsgálatára, főként kisebb teljesítményű gépek esetén.
Mint a bevezetőben már említettük, az Eurovent 70 kW fűtőteljesítményig tanúsítja a hőszivattyúk működésének szezonális hatékonyságát vagyis SCOP-ját.
Ez a tanúsítás, szemben az SPF-fel, nem mérésen, hanem számításon alapul, de a technológiában jártas szakértők szerint kis teljesítményű, 6-10-20 kW-os rendszerek esetén a mért és a számított adatok közötti eltérés annyira jelentéktelen, hogy felesleges vele foglalkozni, pláne akkor, amikor a hőtermelő berendezés és a monitoringrendszer költsége a fenti példában is hozott aránytalanságot mutatja.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget
Az ügyben a VGF&HKL szaklap a Miniszterelnökség sajtóirodájához fordult a következő kérdésekkel:
Kisebb teljesítményű berendezések esetén miért van szükség a fenti értékek monitorozására, hiszen azokat 2016-tól az EUROVENT független tanúsító intézet is megadja a hőszivattyúk tanúsítása során 70 kW névleges kapacitásig?
Honnan informálódhat arról egy pályázó, hogy a piacon monitoringszolgáltatást kínáló vállalkozások közül melyik az, amelynek technikai megoldásait, méréseit a pályázat megvalósulásának értékelésekor az értékelő érvényesnek és pontosnak tartja? Létezik-e egyáltalán valamilyen validáció ezekre a mérésekre, szolgáltatásokra?
Tervezik-e, hogy a későbbiekben kiírása kerülő pályázatok esetében enyhítenek ezeken az előírásokon, elősegítve, hogy több kis- és közepes vállalkozás minél kedvezőbb áron juthasson környezetbarát hőszivattyús rendszerhez?
Lapzártánkig ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ.
