Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Tóparti rémálom

2014/10. lapszám | Lantos Tivadar |  12 337 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egy ötcsillagos szálloda esetében lehetnek jogos elvárásaink a komfort tekintetében. Nem gagyi, hanem minőségi felszereltség, kulturált megjelenés, udvarias, szakszerű kiszolgálás, mind-mind hozzájárulnak a kellemes és gondtalan pihenéshez. Hogy mindez megvalósuljon, és a vendégek elégedettek legyenek, első osztályú kivitelezésre van szükség, olyan munkára, amely kellő szépérzékkel és szaktudással áll a feladat elé. Nem ez történt az egyik hazai szálloda építése során.

Összefoglalva, a „szakemberek” bizony számos feladat területén nem álltak a helyzet magaslatán. Nem pusztán az építési szabályok nem ismerete tűnik ki munkájukból, hanem egyes esetekben a kapkodás, a sietség, a nemtörődömség is. A WC-ket például különböző magasságokban szerelték fel; ahány csésze, annyi méret. A szellőzőrendszer nem működik megfelelően, a kazánok pedig nyáron is dolgoznak. Az épület jelenleg is üzemel, és ez megnehezíti a szükséges és rendkívül költségigényes javítást. Nem is szólva arról az erkölcsi veszteségről, amit a jogosan elégedetlen vendég okoz a szállodának; ötcsillagos szolgáltatást ígértek, ehelyett...

Fejétől bűzlik

Egy milliárdos beruházás általában kétféle módon történik: 1. A beruházó nem azonos a későbbi üzemeltetővel. Ilyenkor gyakori a minőségromlás, az elvtelen olcsósítás.
2. A beruházó, a tulajdonos azonos a későbbi üzemeltetővel. Ilyenkor a tulaj általában műszaki ellenőr(öke)t alkalmaz, és az árat ugyan a legalacsonyabbra szorítva, de ragaszkodik a minőséghez és a kifogástalan munkavégzéshez. No és esetünk kapcsán megismerkedhettünk a harmadik változattal, amikor a beruházó, aki azonos a későbbi üzemeltetővel, úgy érzi, hogy műszaki affinitása (például gépészmérnöki – de nem épületgépész mérnöki – alapképzettség) alkalmassá teszi arra, hogy a teljes épületgépészeti rendszer sorsáról döntsön. Tette ezt úgy, hogy először egy tapasztalatlan és befolyásolható tervezőt alkalmazott, aki megvalósította az ő hibás ötleteit (kazánházak, „beszabályozás” stb.), folytatta egy megbízhatatlan kivitelező megbízásával, és betetőzte az épületgépész műszaki ellenőr mellőzésével. Most pedig elégedetlen… 

Süt a nap – hadd szóljon a kazán!

Közelebbről megvizsgálva a szakértői jelentést, csak a helyzet és a szakma komolysága miatt nem nevethetjük el magunkat. Pontról pontra deríti fel a szakértő a hibákat, és világít rá a hanyag munkára. Az első nagy halmaz a fűtésrendszerrel kapcsolatos. Az épületben három kazánházat telepítettek, holott egy is elegendő lett volna. De nem a kazánok összteljesítménye volt túlméretezve, hanem az a baj, hogy nem egy kazánházba kerültek a kazánok, hanem szétszórva, három helyiségbe. Ezáltal külön fűtőrendszerek működnek, és nem tudják gazdaságosan léptetni a kazánokat, mert például mindegyikben kell egy kis hőt termelni. Ha egy kazánházba lett volna beépítve a három kazán, akkor egy kazán működése is elég lehetne, most meg három dübörög. Arról nem is beszélve, hogy 1 m² épület kb. 300 ezer Ft, és a három kazánház jóval nagyobb alapterületet igényel, mint ha egybe építették volna össze. Folytatva a sort: a három kazánház fűtési osztó-gyűjtőjén induló fűtési körök egyikébe sem építettek be térfogatáram-beszabályozó szelepet, így bizonyos körök feleslegesen több meleg vizet kapnak, míg a többi kör a kevés víz miatt alulfűtötté válik. A pazarlás mértékét növeli az a tény, hogy a megújuló és energiavisszanyerő berendezések szerelése, beépítése sem volt megfelelő.

A szakértői vélemény szerint rossz kapcsolásban szerelték a fűtési rendszerrel a szolárt, mely utóbbi által termelt hőt ráadásul nem tudták „jó helyre terelni”, felhasználni. A második helyszíni szemlén méréseket is végeztek a napkollektoros rendszeren. Az eredmények igen lesújtóak voltak, ugyanis a +35 °C-os külső hőmérséklet ellenére, az előremenő és visszatérő víz hőmérsékletének t-je 7-8 °C volt. Egy jól működő szolár rendszernél a hőmérsékletkülönbség ennek négyszerese. Ráadásként a szakértői vélemény megállapította, hogy nyáron, a legmelegebb kánikulában mind az öt kazán működött, ebből három fűtővíz-hőmérséklete 80 °C közelében volt, két kazán pedig 50 °C-on működött. Nemcsak hogy feleslegesen dolgoztak a kazánok, de ötből három még csak nem is kondenzációs üzemben működött. A lényeg: a napkollektorok helyett a kazánok szolgáltatták a HMV-t, és dolgoztak a medencék fűtésére…

Ha a kiépített rendszer jól működne, akkor a napenergiának első lépésben a hálózati hideg víz felfűtésében kellene aktív szerepet játszania. A használati meleg víz készítésénél az automatikának figyelnie kellene, hogy melyik víz a hidegebb, és azt kellene minden esetben napkollektorról fűteni. Figyelni kell arra is, hogy a szolár víz hőmérséklete magasabb legyen, mint a szekunder vízhőmérséklet. Ebben az esetben ugyanis nem történik visszahűtés, azaz a gázkazánról felmelegített meleg vízzel a napkollektoron keresztül nem a légkört fűtik, mint ebben az ötcsillagosnak mondott szállodában. Ez a probléma könnyen orvosolható a szivattyúk automatikus leállításával.

Ahogy esik, úgy puffan

Sokszor az illemhely árulkodik elsőként egy épület minőségéről. A mellékhelyiségekben a csatorna- és fűtési vezetékek nem lettek kellő mélységben bevésve a padlószerkezetbe, ezért a burkoló kénytelen volt padkákat kialakítani. A szálloda vendégei számára igencsak szembetűnő és elgondolkodtató a látvány. Helyenként a radiátor 600 mm-es kötésmérete helyett a szerelő 2-3 cm távolsággal nagyobb kiállást alakított ki. Ezt a pár cm-es távolságot a visszatérő csavarzat befeszítésével „orvosolták”.

Ebben a szállodában a WC-csészék magasságát bizony a véletlenre bízta a kivitelező. Bárki megtalálhatja a maga méretét, csak nem mindegy, melyik szobának a mellékhelyiségében. A normál fali WC ülésmagassága 40-41 centiméter, itt 34,5 cm-től 47,5 cm-ig változik a magasság, 13 centiméteres szórásban, az „ahogy épp sikerült felszerelni” elv alapján. Az akadálymentes WC-csészénél még szembetűnőbb a baki, hiszen itt kellene leginkább betartani az előírásokat. A magasság talán a kisebbik gond, sokkal aggasztóbb lehet a WC-k melletti víztócsa, melyről nem lehet elsőre eldönteni annak állagát, eredetét. Amikor a szállodában dolgozó vízszerelő karbantartó leszerelte a csészét, kiderült, hogy a gumigyűrű volt becsípődve, ez okozhatta a szivárgást.

Friss levegő nélkül

Ha mindez nem lenne elég, tovább vizsgálva a szállodát kiderül, hogy a szellőztető rendszer is hagy némi kívánni valót maga után. A konyhában például nincs depresszió, az étteremben nincs túlnyomás, így a kellemetlen szagok egyik helyiségből a másikba gond nélkül átvándorolhatnak. A gyanútlan vendég pedig azon gondolkodik, hogy egy elegáns szálloda éttermében vajon mitől lesz sültkrumpliszagú az inge vagy éppen a haja, amikor ő halászlét rendelt.

Egyes helyeken már látszik (a megnyitás után hetekkel), hogy a levegőt szállító légcsatornák szétnyíltak. A probléma lassan, de biztosan terjedni fog, az egész csatorna „megadja magát”, ugyanis a szellőzőrendszer telepítésénél nem építették be a rendszert merevvé tevő rejtett csatlakozókat, a „H” alakú PVC bajonetteket, a saroklapokat és a saroktakaró elemeket. Tették ezt annak ellenére, hogy a gyártó meghatározta, hogy milyen keresztmetszetnél, milyen hosszban mennyi merevítő beépítése szükséges. Az előírásnak megfelelően a merevítő rudakat csak párban szabadna elhelyezni. Nem így történt, sőt, ahová beépítették, ott is rossz kiosztásban, nem a gyártó által előírt szerelési technológiát követve. A szakértő megállapítása szerint a megoldás az egész légtechnika kicserélése lenne, melynek ára körülbelül 15 millió forint.

Bosszantó kis hibák

A WC-k csöpögése mellett a szakértői vélemény kitér a csővezetékek szakszerűtlen felszerelésére is. Több helyen átázott az álmennyezet, hatalmas barna foltot produkálva, a tisztaság érzetét jelentősen rontva. Az épületben a présfittinggel szerelt csőrendszer kötéseit nem a gyártó előírásának megfelelően préselték, pedig arról a katalógus részletes tájékoztatást ad. A tömítőgyűrű már szerelés közben elszakadt, ami a nem megfelelően sorjázott és rézsűzött csővégeknek volt köszönhető. Az illesztések pontatlanok, ami annak köszönhető, hogy a csővégeket nem görgős csővágó ollóval vágták le.

A megbízott szakértő a harmadik helyszíni szemle alkalmával vette észre, hogy a földszinti hallban, a lift előterénél egy 5/4”-os horganyzott acélcsővezeték kilyukadt és folyik. A kiviteli tervek alapján ott egy ötrétegű csőnek kellene lennie. A további vizsgálatok során azonban kiderült, hogy ez az 5/4”-os cső az I. emeleti használati melegvízbojlerhez csatlakozik. A szakszerű javításra egyelőre nincs lehetőség, mivel nem lehet a csövet elzárni és szakaszolni. A csőhibáknak itt még nincs vége. A szolár gépészeti helyiség felett lévő padlástérben egy 80-as átmérőjű szolár vezeték a hegesztésnél intenzíven csöpög, aminek kijavítása csak a glikolos fagyálló folyadék leengedése után lehetséges.

Ki fizeti a számlát?

A jegyzőkönyvből egyértelműen kitűnik, hogy a kivitelező, bár első osztályú munkát ígért, mégis silány minőséget hagyott maga mögött, köszönhetően annak, hogy a beépített termékeket nem a gyártó utasításainak megfelelően szerelte, a munkát pedig sok esetben elnagyolta. A szakértő szerint a javítás teljes költsége 25 millió forint lenne, ebből a csőrendszer cseréje 5 millió, a légtechnika 15 millió, a fűtési rendszer hidraulikus átalakítása, szabályozószerelvények beépítése újabb 5 millió forintot emésztene fel. A jelentés nem részletezi, és nem is részletezheti a szálloda leállása miatt keletkező károkat, a jó hírnév gyengülése miatt elszenvedett veszteségeket, és az építtető bosszúságát.

Tanulságos